Pészach és húsvét ünnepe közeledik. A mi generációnk nem is emlékszik rá, hogy történt-e valaha ilyen, hogy ezeket a közösségi eseményeket nem tudjuk nagyobb asztalnál vagy gyülekezeti közösségben megülni. Az ünnepek eredeti üzenete azonban nem változik. Adott egy kis kiszolgáltatott nép, melyet rabszolgaságba kényszerít a magát istennek képzelő fáraó. A láthatatlan és örökkévaló Mindenható a szabadság istene. Nem lehetőségként hagyja ránk, hogy szabadok legyünk, hanem kötelezettségként. Mózesnek újra és újra oda kell állni a fáraó elé ezzel az egyszerű mondattal: „Engedd szabadon népemet!” Mivel a zsarnok erre nem hajlandó, neki és népének tíz csapáson keresztül kell megtanulnia, hogy a történelem kerekét nem ő forgatja, hogy a fekélyek vírusaival szemben, vagy a békák és szúnyogok támadásai ellen nincsenek hathatós eszközei. Természetesen, ha végül az elsőszülöttek éjszakájának hatására el is engedi rabszolgáit, nem tud megtérni a zsarnoki gőg gyógyíthatatlan betegségéből. Nem lehet megegyezni vele. Képtelen a kompromisszumra. Mindig csak a látszat kedvéért hátrál meg, hogy aztán új erővel erőszakolhassa tovább az elnyomottakra diktátori hatalmát. Őt csak megdönteni lehet. Csakis a Veres-tenger hullámai vethetnek véget démoni törekvéseinek.
A szabadulásnak azonban ára van. A húsvéti bárány vére az ajtófélfán a függetlenség szimbóluma. Ezt a gondolatot viszi tovább nagypéntek és húsvét véresen komoly üzenete is. Igen, valaki áldozatot hoz azért, hogy mi valamennyien az élet és a szabadság diadalát ünnepelhessük. Mert nem a halál az Isten, nem a jogfosztás és a rabszolgalét az ember természetes állapota. Sorsunk a mindenáron való szabadság megélése, és mindannyiunk számára való elismerése. Áldja meg az Örökkévaló a legkiszolgáltatottabbakat, az időseket, akik egyedül készülnek a nagy útra, az orvosokat, ápolókat, mentősöket, szociális munkásokat, akik az életükkel játszanak. De micsoda játék ez! Legyenek áldottak a taxisofőrök, kamionosok, az áruszállítók, a boltosok, postások és pénztárosok, a rendőrök, a drága önkéntesek, a munka nélkül maradt művészek a felolvasásaikkal, hangos könyveikkel, a nagyszívűek, akik kitalálják az esti énekléseket és közös erkélyen át kiáltott ünnepléseket, és áldottak legyenek azok is, akik észreveszik, ha a veszedelem árnyékában egyes politikusok éjszakai salátatörvényekbe rejtik diktatórikus gátlástalanságaikat. És legyenek áldottak, akik csak csendben várnak, imádkoznak vagy remélnek. Mert íme, a rügyek kifakadnak, a madarak énekelnek, a szerelem, a kedvesség, a nevetés, az öröm nem hallgat el semmiféle lopakodó veszedelem hírére sem.„
Pészach-Húsvét az élet győzelme a halál felett. A sír üres, Egyiptom határkapui megnyíltak, a tenger kettévált, a fáraó hadiszekerei odavesztek, és nem volt hatalom, amely visszatarthatta az élet és a szabadság igenlését. Legyen mindenkinek áldott a Pészachja, Húsvétja, és magasztaljuk az Örökkévalót azért, hogy ajándékul adta és kötelességünkké tette a szabadság megszerzését és megőrzését!
Szeretettel, Iványi Gábor
Necessary cookies are absolutely essential for the website to function properly. This category only includes cookies that ensures basic functionalities and security features of the website. These cookies do not store any personal information.
Any cookies that may not be particularly necessary for the website to function and is used specifically to collect user personal data via analytics, ads, other embedded contents are termed as non-necessary cookies. It is mandatory to procure user consent prior to running these cookies on your website.