Ünnepi üzenet

Pészach és húsvét ünnepe közeledik. A mi generációnk nem is emlékszik rá, hogy történt-e valaha ilyen, hogy ezeket a közösségi eseményeket nem tudjuk nagyobb asztalnál vagy gyülekezeti közösségben megülni. Az ünnepek eredeti üzenete azonban nem változik. Adott egy kis kiszolgáltatott nép, melyet rabszolgaságba kényszerít a magát istennek képzelő fáraó. A láthatatlan és örökkévaló Mindenható a szabadság istene. Nem lehetőségként hagyja ránk, hogy szabadok legyünk, hanem kötelezettségként. Mózesnek újra és újra oda kell állni a fáraó elé ezzel az egyszerű mondattal: „Engedd szabadon népemet!” Mivel a zsarnok erre nem hajlandó, neki és népének tíz csapáson keresztül kell megtanulnia, hogy a történelem kerekét nem ő forgatja, hogy a fekélyek vírusaival szemben, vagy a békák és szúnyogok támadásai ellen nincsenek hathatós eszközei. Természetesen, ha végül az elsőszülöttek éjszakájának hatására el is engedi rabszolgáit, nem tud megtérni a zsarnoki gőg gyógyíthatatlan betegségéből. Nem lehet megegyezni vele. Képtelen a kompromisszumra. Mindig csak a látszat kedvéért hátrál meg, hogy aztán új erővel erőszakolhassa tovább az elnyomottakra diktátori hatalmát. Őt csak megdönteni lehet. Csakis a Veres-tenger hullámai vethetnek véget démoni törekvéseinek.

A szabadulásnak azonban ára van. A húsvéti bárány vére az ajtófélfán a függetlenség szimbóluma. Ezt a gondolatot viszi tovább nagypéntek és húsvét véresen komoly üzenete is. Igen, valaki áldozatot hoz azért, hogy mi valamennyien az élet és a szabadság diadalát ünnepelhessük. Mert nem a halál az Isten, nem a jogfosztás és a rabszolgalét az ember természetes állapota. Sorsunk a mindenáron való szabadság megélése, és mindannyiunk számára való elismerése. Áldja meg az Örökkévaló a legkiszolgáltatottabbakat, az időseket, akik egyedül készülnek a nagy útra, az orvosokat, ápolókat, mentősöket, szociális munkásokat, akik az életükkel játszanak. De micsoda játék ez! Legyenek áldottak a taxisofőrök, kamionosok, az áruszállítók, a boltosok, postások és pénztárosok, a rendőrök, a drága önkéntesek, a munka nélkül maradt művészek a felolvasásaikkal, hangos könyveikkel, a nagyszívűek, akik kitalálják az esti énekléseket és közös erkélyen át kiáltott ünnepléseket, és áldottak legyenek azok is, akik észreveszik, ha a veszedelem árnyékában egyes politikusok éjszakai salátatörvényekbe rejtik diktatórikus gátlástalanságaikat. És legyenek áldottak, akik csak csendben várnak, imádkoznak vagy remélnek. Mert íme, a rügyek kifakadnak, a madarak énekelnek, a szerelem, a kedvesség, a nevetés, az öröm nem hallgat el semmiféle lopakodó veszedelem hírére sem.„

Pészach-Húsvét az élet győzelme a halál felett. A sír üres, Egyiptom határkapui megnyíltak, a tenger kettévált, a fáraó hadiszekerei odavesztek, és nem volt hatalom, amely visszatarthatta az élet és a szabadság igenlését. Legyen mindenkinek áldott a Pészachja, Húsvétja, és magasztaljuk az Örökkévalót azért, hogy ajándékul adta és kötelességünkké tette a szabadság megszerzését és megőrzését!

Szeretettel, Iványi Gábor