Közös segélyszállítmány az ukrán fővárosba
2022-11-16
Riport a kijevi adományszállító utunkról a Civil Rádióban – 1. rész (2022.11.20.)
2022-11-20
Kedves Támogatónk!
Ezúton szeretnénk tájékoztatni a szervezetünkkel kapcsolatos aktuális ügyekről, illetve a közéleti eseményeket illető álláspontunkról.
Státuszunk kérdése
A Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség (MET) e pillanatban a bíróság által elismerten úgynevezett „bejegyzett egyház”. Ez a jelenlegi egyházi törvény (Ehtv.) szerint a harmadik fokozat: vallási tevékenységet végző egyesület, nyilvántartásba vett egyház, bejegyzett egyház, bevett egyház.
2011-ben az érintettekkel való egyeztetés nélkül, botrányos körülmények között létrehozott új Ehtv.-vel a magyar állam önkényesen fosztott meg becsülettel gyakorolt státuszától sok felekezetet, köztük a MET-et is – noha 1981-ben nem kis harc árán váltunk üldözött egyházi csoportból bevett és elismert felekezetté. Sok év jogfosztása és huzavona után kénytelenek voltunk jogaink visszaszerzése érdekében a Strasbourgi Emberi Jogi Bírósághoz fordulni. Pert nyertünk a magyar állammal szemben ugyanazon az alapon, melyen 2013-ban az Alkotmánybíróság kimondta: a magyar állam alkotmánysértő módon vette el, és több más diszkriminált felekezettel együtt 2012. január 1-jével jogállásunkat köteles visszaállítani.
Noha ez a határozat máig hatályban van, a magyar kormány következetesen figyelmen kívül hagyja. A kapcsolódó jogszabályokban (egyházi, oktatási, szociális törvények stb.) pedig megakadályozza annak érvényre juttatását. Az egyházi törvény és ennek nyomán az alaptörvény többszöri változtatása szintén mind ezt a célt szolgálta. Azzal, hogy a strasbourgi döntés értelmében 2016 decemberéig bezárólag részbeni kártérítést fizetett számunkra, a magyar állam elismerte törvénysértését, ám 2017-től változatlanul egyházi jogokkal nem rendelkező közösségként kezel bennünket.
Az elmúlt évtized hihetetlen terheket rótt ránk. Költségvetésünk meghatározó részétől fosztott meg bennünket, melynek következtében – elsősorban nem vallási tevékenységünkben, hanem – a hitvallásunkat is érintő közfeladatok működtetésében terhelt feleslegesen és bűnös módon minket.
Miután 2021-ben mintegy negyvenezren, 2022-ben pedig hozzávetőlegesen ötvenkétezren kínálták fel egyházunknak egyszázalékukat (ezzel a negyedik legtámogatottabb felekezet lettünk), a bíróság nem tehetett mást, mint hogy előbb nyilvántartásba vett egyházként, majd (annak ellenére, hogy az ügyészség ezt próbálta fellebbezésével megakadályozni) bejegyzett egyházzá nyilvánított bennünket. E pillanatban ebben a kategóriában egyedül a mi közösségünk van. Innen azonban akkor léphetünk tovább, ha a magyar állam közfeladataink ellátására megállapodást köt velünk (ilyennel már 2006-ban is rendelkeztünk, és ez máig érvényben lenne, ha nem lépne át ezen is jogtalanul a jelenleg regnáló kormány), s ezt a magyar parlament, mint törvényt megszavazza, majd a Magyar Közlönyben a dolog kihirdettetik. Levelet intéztünk ezért az ügyben eljárni illetékes Semjén Zsolthoz, ő azonban második hónapja nem reagál megkeresésünkre.
Anyagi helyzetünk
A tisztességgel elvégzett, államtól átvállalt feladataink működtetéséhez szükséges anyagi források 40-50 %-át a kormány arra való hivatkozással, hogy a közösségünk nem egyház, megvonta. Most a jelenlegi Ehtv. szerint is jogosultak lennénk a nélkülözhetetlen kiegészítő támogatásra (amit minden egyházi fenntartó is megkap). Ehelyett folyamatos sanyargatásnak vagyunk kitéve. A Belügyminisztériumhoz átkerült közoktatásügy államtitkára, Maruzsa Zoltán tavaly azzal vonta meg a támogatásunk utolsó töredékét (mintegy 95 millió forintot), hogy munkánk „nem megtérülő befektetés”. A kormány – és közelebbről a NAV – velünk szembeni több milliárdos tartozása teremtette azt a helyzetet, hogy mi magunk sem tudjuk teljesíteni a NAV felé maradéktalanul az adófizetéssel kapcsolatos kötelezettségeinket. Maruzsa Zoltán most, amikor elvonásokat foganatosított ránk (mintegy 130 millió Ft értékben) azzal érvelt, hogy a fenntartónak mindenképpen kötelessége tartozásait kifizetni, s ha ez másként nem megy, tandíjat is szedhetnénk tanulóink családjaitól…
Hasonlóan barátságtalan lépés, hogy a NAV bejelentette: tartozásaink kompenzálására jelzálogot jegyeztet be mintegy húsz ingatlanunkra (köztük több templom, parókia és olyan ingatlanok, amelyek szociális lakásként működnek, nehéz helyzetben élő családok élnek bennük). A cél tehát, hogy istentiszteleti helyeinktől is megfosszanak. Ilyet áléltünk már a kommunizmus alatt, amikor jómagam például több mint négy éven át elkobzott imaházunk előtt, az utcán kényszerültem prédikálni.
Ha mindez nem volna elég, újabb bizonytalanságnak tesz ki bennünket a hirtelen megugrott rezsiköltség és az élelmiszerárak hihetetlen megemelkedése. Eddig Isten kegyelméből és kedves támogatóink jóindulatából tudtuk mintegy ezer munkatársunk havi bérét fizetni, s képesek voltunk a legszükségesebb élelmiszerek, gyógyszerek és egyebek megvásárlására. Köszönjük az adományok mellett beszállítóink és munkavállalóink türelmét. A teljesítésről elmondhatjuk, hogy (minden adó és egyéb fizetési kötelezettségünket rendezni kívánjuk) soha nem mondtunk vagy gondoltunk olyat, hogy ezek terhei alól ki kellene vonnunk magunkat.
Szívesen fogadjuk változatlanul (az anyagiak mellett) a természetbeni támogatást is, hiszen a vásárlási korlátozások, az üzemanyag, a vásárlási költségek már-már teljesíthetetlen nehézségeket okoznak. Szívesen támaszkodunk önkéntesek segítségére oktatási, szociális és egyéb téren, vagy a vidéki ellátó helyeinkkel való szállítással összefüggő tennivalóink dolgában is.
Szolidaritási kérdések
Együtt érzünk mindazokkal az önkormányzati, civil fenntartású vagy egyházi oktatási intézményekkel, melyek tanárai és diákjai az elmúlt hónapokban sztrájkra, demonstrációra kényszerültek. Sok helyen ott voltak közöttük a mi pedagógusaink és diákjaink is. Meggyőződésünk, hogy nem csak a tanárok fizetéséről van szó. Sürgősen vissza kellene térnünk az oktatás szabadságához, és sokkal nagyobb anyagi forrást kellene biztosítani egy felelős minisztérium vezetése alatt a különféle fenntartású iskolák működéséhez, hogy az oktatás és a nevelés által megfelelő kezekbe tehessük az utánunk jövő nemzedékek, s így hazánk sorsát.
Mint szociális és egészségügyi téren is elkötelezett közösség, felelőtlennek és elfogadhatatlannak tartjuk a szociális törvény átalakítását (úgy látjuk ugyanez van folyamatban az egészségügy és a betegellátás terén is), s elvárjuk, hogy a parlament az érintettek szükségleteire figyelő és sorsukat átérző törvényeket alkosson, az állam pedig az anyagi terhek vállalásából ne vonuljon ki.
Szolidárisak vagyunk a megtámadott Ukrajnával – és mindazokkal, akik függetlenségét, önrendelkezését a világ bármely pontján valamely nagyobb hatalom fegyveres beavatkozással lehetetleníti el.
Kiállunk Baranyi Krisztina gyalázatosan megtámadott polgármester mellett. Az ellene indított hajsza hűen igazolja, hogy a sajtó- és propagandaeszközök már-már kizárólagos uralásával, valamint a társadalom megosztásával és a gyűlöletbeszéd elszabadításával micsoda károkat lehet okozni a lelkekben.
Magyarországnak akkor van esélye, hogy elkerülje azt, ami a szomszédos (Ukrajnában) oly fájdalmas véráldozattal zajlik, ha országunk visszatér a demokráciához, a szolidaritáson alapuló jogállami keretekhez, a tisztességes tájékoztatáshoz és választási lehetőségekhez, valamint azokhoz a szövetségi rendszerekhez, melyeket önként, közakarattal választottunk.
Közösségünk, mely a történelem Urának akaratát keresi, és embertársait minden megkülönböztetés nélkül szolgálni szándékozik, működésében ezeket az elveket kívánja követni.
Budapest, 2022. november 16.
Dr. Iványi Gábor,
a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség elnöke
