LEVÉL BARÁTAINKNAK, TÁMOGATÓINKNAK, TESTVÉREINKNEK!

Kedves Barátaink, Támogatóink, Testvéreink!

 

Tizenkét éve éljük át a mindennapi talpon maradás csodáját, most mégis kivételesen nehéz esztendő van mögöttünk.

A kormány a parlamenttel újra és újra megváltoztatta az egyházi törvényt, ahányszor kiderült, hogy rendelkezünk az egyházi státuszhoz szükséges megfelelő feltételekkel. Pert nyertünk a Magyar Alkotmánybíróságnál, ennek értelmében 2012. január 1-től vissza kellett volna állítani a mi státuszunkat, és más hasonlóan alkotmánysértő módon jogaiktól megfosztott egyházét is. A magyar kormány ezt nem tette meg, ezért Strasbourghoz fordultunk többedmagunkkal.

 

A magyar államnak pedig ebben az eljárásban el kellett ismernie az alkotmánysértést, amiért kártérítést is fizetett. 2015-től azonban változatlanul jogfosztás eszközével élt; letiltatta a technikai számunkat, hogy ne gyűjthessünk egy százalékot, és elvette az államtól átvállalt munkánk finanszírozásához nélkülözhetetlen kiegészítő támogatást.

 

Mára (mintegy fél éve) a teljes állami normatívától megfosztott minket. Isteni csoda és a ti nagylelkűségetek az, ami miatt még mindig létezünk. 2023. szeptemberi felhívásunk óta mintegy négyszáz millió forint önkéntes adomány érkezett számlánkra, melyből krízisalapot létesítettünk, így tudtunk munkatársainknak fizetési előleget és töredékfizetést adni.

 

Vannak veszteségeink is. A beregi térség 900 diákját fogadó iskola tömörülése arra jutott, hogy a szülőkkel együtt kéri az intézmény állami fenntartásba való átadását. Nagyon sajnáljuk, hogy itt és más intézményeinknél is feltűntek olyan (elsősorban református és pünkösdi) egyházi személyek, akik bujtogatták tanárainkat és a szülőket is. Egyházi szolidaritás egyedül a Mazsihisztől és néhány kedves kisebb közösségtől tapasztaltunk, köztünk olyanoktól is, akik maguk is üldözést szenvednek el.

 

Sokszor képviseltük az állam felé, hogy tőlünk elkobozni és másnak adni az általunk végzett munkát se anyagilag, se szakmailag nem jelent nyereséget. Nem a mi gazdálkodásunk rossz, hiszen 2010-ig nem voltak tartozásaink, az ellátás pedig, ha máshoz telepítik, ugyanannyiba vagy többe kerül.

Természetesen van az ilyen időknek is pozitív hozadéka, vizsgázunk benne mindannyian, ki szolidaritásból, ki kitartásból, ki emberségből.

 

Szeretnék ma mindent megköszönni a Biblia egyik legreménykeltőbb mondatával: „De nem lesz mindig sötét ott, ahol most szorongatás van” (Ézsaiás 9,1) Ám addig, amíg feljön a nap, és elmúlik a gyötrő sötétség, szükségünk van a támogatásotokra.

 

Hálásan köszönöm, hogy mintegy hetvenháromezer munkavállaló az elmúlt évben nekünk adta (0444-es technikai számunkra) személyi jövedelemadója felajánlható egy százalékát. Bízom benne, hogy ebben az évben is minket fognak választani. Talán még többen megértik, hogy adományuk nálunk hasznosul a legjobban.

 

Nagy támaszt jelentene azonban, ha ezek az adományozók – vagy legalább a magyar lakosság egy százaléka, aki ezt megteheti (ez mintegy százezer ember) – havonta utalnának nekünk annyi összeget, amibe két kilogramm jó minőségű kenyér kerül (ez kb. kétezer forint). Ezzel és az alapnormatívával a kiegészítő támogatás törvénytelen elvétele esetén is biztonsággal talpon tudnánk maradni, hogy tovább segíthessük az alsó egy százalék nincstelenjeit.

 

Kívánok kedves mindannyiuknak boldog ünnepeket (legyen az hanuka vagy karácsony) és egy boldogabb, sikeres évet!

 

Budapest, 2023. december 20.

 

Szeretettel, barátsággal:

 

Utalás módja, számlaszámaink: