Iványi Gábor: „Hátha közben megjön az eszük, elvégre a Jóisten is ebben bízik – bárhogy is viselkedik az emberiség, nem mondja fel a velük kötött szövetséget…”

„A lelkipásztor szerint kizárólag azon múlik, elkerülik-e az azonnali csődöt, hogy mennyi magánadományt kapnak és mennyire türelmesek a beszállítóik. Az e havi munkabérekből két részletben összesen 90 ezer forintot tudtak kifizetni.

Tegnap érkezett a hír, hogy csupán félnapi működésre elegendő pénze maradt Iványi Gábor intézményeinek, miután a múlt héten az adóhatóság inkasszózta a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség (MET) összes bankszámláját köztartozások miatt. Ez azóta le is telt, a MET viszont adománygyűjtést hirdetett, hogy elkerüljék az azonnali fizetésképtelenné válást.

Bár év elején még úgy tűnt, fellélegezhetnek, mivel a tavalyi évi adó 1 százalékos felajánlásokat megtarthatták, összesen 1,3 milliárd forintot utaltak át nekik, ez a pénz azóta elfogyott: a lelkész szerint »ezer helye volt, nem tudtak minden rést betömni vele«. Például az akkor már hónapok óta elmaradó munkabéreket, a beszállítók felé fennálló tartozásokat, valamint az állam által követelt adósság egy részét rendezték belőle, de utóbbiból még bőven maradt.

Már másfél milliárdhoz közelít az összeg, amit eddig elvontak tőlük, a fennmaradó tartozásuk pedig nagyságrendileg 2 milliárd forint lehet, legalábbis ennyi van nyilvántartva az adófolyószámlán.

»Természetesen mi is készítünk számításokat, arról is, hogy mi mennyivel tartozunk, és arról is, hogy a magyar állam mennyivel tartozik nekünk. Álláspontunk szerint az utóbbi továbbra is a többszöröse az előbbinek, de ők ezt nem ismerik el.«

Iványinak meggyőződése, hogy előbb-utóbb érvényesíteni tudják majd az állam felé támasztott jogos igényüket, azt viszont nem tudja megmondani, mennyi időt vehet ez igénybe – márpedig az idő az, amivel legrosszabbul állnak, hiszen jó ideje hónapról hónapra, sőt inkább napról napra működnek.

Az elmúlt napokban 20 millió forint adomány érkezett be, ebből a megmaradt 600 alkalmazottjuknak – ez a szám nem is olyan régen még 1000 körül volt – 25 ezer forintot tudtak fizetésként átutalni. Hó elején 65 ezer forintot kaptak, tehát júliusban két részletben 90 ezer forint jutott el hozzájuk a munkabérükből, ennyiből kellene megélniük.

A mostani inkasszó Iványi elmondása szerint eléggé váratlanul érte őket, »bár olyan szempontból nem, hogy eddig is bármire képesek voltak«. A meglepetést inkább az okozta, hogy arra ösztönözték őket, készítsenek válságtervet, amit több alkalommal vissza is adtak nekik, további finomításokat kérve. Ebben szakemberek konkrét számításaival igazolták, hogy ha újra megkapják az állami normatívát, akkor működőképesek lesznek.

Ezután leadtak egy részletes tartozásrendezési tervet is, amiben levezették, hogy 5 éven belül valamennyi intézményük adósságát rendezni tudják. Tehát mindenben együttműködtek, kinyilvánították a fizetési szándékukat, mégis azt közölte velük a NAV, hogy inkasszóznak.

»Ennyit arról, mennyire tisztességes az ellenfél. Ez engem persze nem lep meg, de egyáltalán nem örülök annak, hogy nem lep meg, mert egy ilyen eljáráson 2024-ben Európában, a keresztény Magyarországon igenis meg kéne lepődnöm. Hol van ebből az emberség azok részéről, akik magukat kereszténynek nevezik?«

Jelenleg úgy áll a helyzet, hogy az összes számlájukról mindent inkasszóztak az adományoktól a pályázatokon elnyert, egyébként konkrét célhoz kötött támogatásokig. Összesen milliárdos nagyságrendű összeget vontak el tőlük csak ebben az évben, és a jövőben is ez lesz a sorsa minden forintnak, ami a számláikra érkezik.

Éppen ezért a támogatásokat a Szalmaszál a Hajléktalanokért Közhasznú Alapítvány számlaszámára (10400140-00033688-00000006) várják – ez egy olyan szervezet, amelynek nincs semmilyen tartozása az állam felé, ezért elvileg nem vonhatják el a nekik utalt pénzt. Emellett készpénzben, perselyekbe is gyűjtenek.

Iványi szerint a jövőjük kizárólag attól függ, megmaradnak-e a támogatóik, találnak-e olyan szponzort, aki hajlandó legalább átmenetileg átvállalni a kiadásaik egy részét.

»Azt tapasztaljuk, hogy vannak helyek, különösen vidéken, ahol az intézményeinkbe járó gyermekek péntektől hétfőig nem esznek. Közben némelyek jachton és magángépeken kacskaringóznak az üdülési céljaik felé, a mi kezünkből pedig a maradékot is kicsavarják. De erre annyit tudok mondani, hogy csak akkor hallgatunk majd el, ha az életünket is elveszik, szóval ne reménykedjenek abban, hogy a mostani lépésük után befogjuk a szánkat.«

És hogy milyenek a kilátások a gyakorlatilag üres számlákkal? Folyamatos párbeszédet folytatnak a beszállítókkal, sokaktól kapnak nagylelkű haladékot, Iványi emiatt bízik benne, hogy a beérkező élelmiszer- és pénzadományokkal együtt valahogy el tudnak lavírozni egyik hétről a másikra.

És naivan hozzáteszi azt is: »Hátha közben megjön az eszük, elvégre a Jóisten is ebben bízik – bárhogy is viselkedik az emberiség, nem mondja fel a velük kötött szövetséget.«”

(Forrás: Láng Dávid / www.szeretlekmagyarorszag.hu, fotó: Trenka Attila / Index; letöltések ideje: 2024. július 24.)