„A hívő embernek Istentől kapott megbízása, hogy beszéljen arról, mi a baj a világban – mondta a lelkész, miközben végveszélybe kerültek az elesettekről gondoskodó intézményei. Riport.
»Szeretek segíteni másokon, ilyen egyszerű« – indokolta szűkszavúan egy alacsony, idősebb nő, miért tartotta fontosnak, hogy személyesen vigyen pénzadományt Iványi Gáboréknak a józsefvárosi Dankó utcába. A támogatásokat a 15-ös szám alatt lévő épületben veszik át. Sorban állásra nem kell számítani, de azért – idézzük a pénztárban dolgozó nőt – szerencsére »jövögetnek az emberek«. A legkisebb adomány is rengeteget számít.
Az adóhatóság a múlt héten inkasszálta a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség (MET), az Oltalom Karitatív Egyesület és a Wesley János Lelkészképző Főiskola számláit. Azon túl, hogy a NAV lenullázta a számlák egyenlegét, jelentős tartozást is terhelt rájuk.
Iványiék ezért azt kérték támogatóiktól, hogy egy másik számlaszámra, a Szalmaszál a Hajléktalanokért Alapítványnak fizessék be adományukat, vagy – ha tehetik – személyesen vigyék be azt a Dankó utcába. Máskülönben a pénzt lenyúlja az adóhatóság.
A végveszélybe került Dankó utcai intézményeket egy nyugdíjas, neve mellőzését kérő szociális munkás kíséretében jártuk végig. A nappali melegedő udvarán keresztül jutottunk el a hajléktalanokat ellátó Oltalom Kórházba. »Itt már majdnem mindenkit pelenkázni kell« – jellemezte az állapotokat a szociális munkás.
»Nézze, a betegek egymást etetik« – hívta fel a figyelmet egy másik kórteremben látható jelenetre, érzékeltetve, milyen »bődületesen nagy« a nővér- és orvoshiány.
A kérdésre, hogy mi lesz a betegekkel, ha kényszerűségből bezár a kórház, üveges tekintettel csak a fejét rázta, hogy nem tudja. Szavait úgy lehetett értelmezni: jobb azt nem tudni.
Az egyik emeleten rehabilitációs részleg működik, fölötte átmeneti szálló. Utóbbit a jövedelemmel rendelkező munkaképesek számára tartják fenn, a szállásért jelképes összeget, napi 300 forintot kell fizetni. Külön részleget alakítottak ki azoknak, akik valamelyik Dankó utcai intézményben – például az úgynevezett Fűtött Utcában – végeznek egyszerűbb munkákat: cserébe ingyenes szállást kapnak.
Közeledett a délidő, de a zuhanyzó melletti ebédlőben még csak két férfi nézte a tévét. Az ételt a szomszédos Wesley Főiskola konyhájában főzik, itt csak szétosztják az ebédet. A mai menü: palócleves – tudtuk meg a tálalókonyhában. És mi lesz holnap? A válasz ismerős volt: »nem tudom«. A raktárak szinte üresek, de tészta és fagyasztott zöldség még akad. Talán majd érkezik adományként darált hús, és akkor lehet amolyan bolognai-szerűséget készíteni.
Átmentünk a két kapuval odébb lévő Fűtött Utcába. Ez annyiban különbözik a nappali melegedőtől, hogy »ide bárki bejöhet, oda nem«. Bármelyik helyszínen is jártunk, a szociális munkás mindenkit ismert. Nevükön szólította az embereket, hangosan viccelődött velük. Jóval halkabbra fogta, amikor a munkatársak körében uralkodó bizonytalanságról mesélt. Az alkalmazottak egy részének bérköltségeit a fővárosi önkormányzat átvállalta ugyan – ők a Budapesti Módszertani Szociális Központ és Intézményei (BMSZKI) révén kapnak fizetést –, akik viszont nem fértek be ebbe a körbe, súlyos anyagi gondokkal küzdenek: »senki nem tudja, mit hoz a jövő«.
»Az elmúlt napokban 20 millió forint folyt be támogatásként, az összeg jelentős része arra ment el, hogy a munkatársak legalább töredékesen kapjanak valamennyi fizetést« – számolt be lapunknak Iványi Gábor lelkész, akivel a Dankó utcai könyvesbolt fölött lévő irodájában ültünk le beszélgetni. »Eddig is csodák sorozatából éltünk« – idézte fel, hogy a fideszes kormány 2011-ben alkotmánysértő módon elvette egyházától korábbi státuszát, és ezzel jogszerűen járó költségvetési forrásoktól fosztotta meg, súlyos bevételkiesést okozott. A MET ezért halmozott fel köztartozásokat, miközben – állította Iványi – az állam ennél lényegesen több pénzzel tartozik nekik.
Most – jegyezte meg a lelkész – »minden eddiginél durvább a helyzet«. Csodák azonban még mindig történnek. Felesége kedden azzal hívta fel, hogy beállított valaki, és vitt 15 kiló csirkecombot, öt kiló hagymát, két kiló lisztet és száraztésztát.
Iványi Gábor – ha már egyszer az ország vezetői betették az alaptörvényükbe, hogy keresztény elveket követnek – próbált némi hasonlóságot felfedezni Jézus és valamelyik mai kormányzati, vagy kormányhoz közeli szereplő között. Nem talált ilyet.
Az igaz – mondta –, hogy Jézus is közlekedett hajón, de az egy halászbárka volt, nem pedig luxusjacht, amelyik napi 5 millió forintért horgonyoz a kikötőben.
»Meddig tűrhető Európában egy olyan típusú tagállami működés, ami gúnyt űz alkotmányos jogainkból, szemébe röhög a világnak, magánzsebekbe tömködi a költségvetési pénzeket, és közben üldözi azokat, akik a szegények érdekben átvállalnak állami feladatokat?« – kérdezte a lelkész. A kormányban szerinte semmi nincs meg abból, ami a Bibliában van. Szemére szokták vetni, bűnként olvassák a fejére, hogy mindezt nyilvánosan is szóvá teszi. Iványi Gábor hangsúlyozta: »A hívő embernek Istentől kapott megbízása, hogy beszéljen arról, mi a baj a világban.«”
(Forrás: nepszava.hu = https://nepszava.hu/3244073_ivanyi-gabor-danko-utca-adomany-nav-vegzatura ; letöltés ideje: 2024. július 24.)
