Kalapácsütésnyire pünkösdtől – Iványi Gábor

“A kalapácsot, ezt a hétköznapi szerszámot mindössze kétszer említi a Biblia, s akkor sem pünkösd kapcsán. Az újszövetségben nem is fordul elő. Mégis beszélnünk kell róla, hiszen Sávout és pünkösd között vagyunk (a két név ugyanazt jelenti: arra az ötvenedik napra utal, ami a pészach-húsvét utáni időszakot jelenti, s aminek végén egy zarándokünnepet tartottak mindig az ókori Izraelben). Ez az az ünnep, amikor nemcsak az aratás első zsengéit vitték fel a hívők a templomba, hanem évről-évre átélték, hogy ezen a napon lettek néppé. A Tóra (törvény) kijelentéseit ezen a napon olvasta fel hajdan a pusztában Mózes, és mintegy „népszavazáson” az összegyűlt tömeg önként és örömmel jelentette ki, hogy ezeket az igéket meghallgatja és megtartja. A pusztában az utókorra hagyományozott bibliai elvek, törvények egy jelentős része máig is mindenkire érvényes. Ide tartozik például a „Ne ölj!” parancsa is. Tartózkodj ettől mind a szavak, mind a tettek szintjén!”