IVÁNYI GÁBOR EBRU TIMTIK-DÍJÁNAK LAUDÁCIÓJA

IVÁNYI GÁBOR EBRU TIMTIK-DÍJÁNAK LAUDÁCIÓJA

A Nemzetközi Fair Trial Day – Ebru Timtik Díj zsűrije – melynek tagjai Somody Bernadette Magyarországról, Lamine Benghazi Tunéziából, Latife Akyüz Törökországból, Kristina Conti Fülöp-szigetekről és Ögmundur Jonasson Izlandról* – nagy megtiszteltetésként, hálásan és mély felelősségérzettel vállalta ezt a feladatot.

Először is szeretnénk kifejezni hálánkat azoknak a jogi szervezeteknek és emberi jogi intézményeknek, amelyek Ebru Timtik halála után összefogtak, hogy létrehozzák és fenntartsák ezt a fontos nemzetközi kezdeményezést. Ezt az erőfeszítést nemcsak az emléke előtti tisztelgésnek tekintjük, hanem a gyászt küzdelemmé, a veszteséget szolidaritássá, az emlékezést pedig az igazságszolgáltatás iránti élő elkötelezettséggé alakító jelentőségteljes cselekedetnek is. Az a tény, hogy Ebru Timtik neve továbbra is összehozza a különböző országok ügyvédjeit, az emberi jogok védelmezőit és szervezeteit, önmagában is a tisztességes eljáráshoz való jogért folytatott küzdelem erőteljes folytatása.

A zsűri gondosan, tiszteletteljesen és mély felelősségtudattal vizsgálta meg a díjra benyújtott összes jelölést. Szeretnénk már a legelején hangsúlyozni, hogy minden egyes benyújtott jelölés méltán megérdemli az elismerést.

A zsűri a döntéshozatal előtt alaposan mérlegelte, hogyan kell értelmezni az Ebru Timtik-díj kritériumait. Üdvözöltük azt a tényt, hogy az irányelvek a tisztességes eljáráshoz való joggal kapcsolatos munka széles körű értelmezésére ösztönöznek. Ez a megközelítés elengedhetetlen. A tisztességes eljáráshoz való jog nem redukálható a büntetőeljárás szűk kérdésére, és nem korlátozható a tárgyalóterem falain belülre sem. Elválaszthatatlan a jogállamiságtól, az igazságszolgáltatás függetlenségétől, a védelemhez való jogtól, a megkülönböztetés-mentességtől, az igazságszolgáltatáshoz való hozzáféréstől, a véleménynyilvánítás szabadságától és az önkényes állami hatalommal szembeni védelemtől.

Ebben a tágabb értelemben a tisztességes eljáráshoz való jog nemcsak a már bíróság előtt állók számára jelent garanciát. Védelmet nyújt azok számára is, akiket megfosztanak a törvény előtti egyenlőségtől, a hatékony jogorvoslatoktól, kizárnak a közforrásokból, vagy mások méltóságának védelme miatt megbüntetnek. Nemcsak a vádlottat védi, hanem az ügyvédet, az emberi jogi jogvédőt, a szociális munkást, a disszidenst, a kisebbségi közösséget, a szegényeket, a menekültet, a romát, az LMBTQ személyt, a gyermeket, a fogyatékkal élőt és mindazokat, akiknek az életét az államhatalom és a társadalmi kirekesztés együttes ereje teszi sebezhetővé.

A zsűri azt is figyelembe vette, hogy az Ebru Timtik-díj különös erkölcsi és politikai felelősséggel jár. Az Ebru Timtik nevét viselő díj nem csupán a tisztességes eljáráshoz való joggal kapcsolatos elvont megnyilvánulásokat jutalmazhat. El kell ismernie azokat is, akik miközben védik ezt a jogot, nagy árat fizetnek érte. Ebru Timtik a saját élete árán tette láthatóvá a tisztességes eljárás iránti igényt, és így a védelemhez való jognak, a politikai perek bírói függetlenségének, illetve a jog instrumentalizálása elleni tiltakozásnak egyik szimbólumává vált. Emiatt a zsűri a díjat a nemzetközi szolidaritás egy formájának tekinti azokkal, akik az igazságszolgáltatást védik, miközben maguk is igazságtalanságnak vannak kitéve.

Ennek keretében döntött úgy a zsűri, hogy az idei Nemzetközi Tisztességes Eljárás Napja – Ebru Timtik-díjjal Iványi Gábort tünteti ki.

Ez a döntés nemcsak Iványi több évtizedes elkötelezettségének elismerése az emberi jogok és a társadalmi igazságosság iránt. Egyben kiállás is amellett, hogy a tisztességes eljáráshoz való jog alapvető jog, amely védi az emberi méltóságot az államhatalommal szemben, különösen a társadalom peremére szorult egyéneket és közösségeket. Iványi élete és küzdelme hangsúlyosan megfelel a díj széles körűen értelmezett kritériumainak. Munkássága azt bizonyítja, hogy a tisztességes eljáráshoz való jog védelme elválaszthatatlan a szegények, a hajléktalanok, a roma közösségek, a menekültek, a gyermekek, a fogyatékkal élők, az LMBTQ személyek, a vallási közösségek és mindazok védelmétől, akiket diszkrimináció és kirekesztés ér.

Iványi Gábor küzdelmének sajátos jellege abban rejlik, hogy két, egymástól elválaszthatatlan szinten bontakozott ki. Egyrészt hosszú évek óta valódi szolidaritási hálózatot épített ki Magyarországon a szegények, a hajléktalanok, a roma közösségek, a menekültek, a gyermekek, a fogyatékkal élők és a társadalmilag kirekesztett csoportok számára. Menhelyek, oktatás, élelmiszersegély és szociális szolgáltatások révén ő és az általa vezetett intézmények olyan emberekhez is eljutottak, akiket az állam elhanyagolt, elhagyott vagy szándékosan kirekesztett. Munkássága soha nem maradt meg a szimbolikus érdekképviselet szintjén; anyagi, mindennapi, életfenntartó szolidaritási formákat teremtett.

Másrészt, pontosan ezen tevékenységek miatt Iványi és az általa vezetett intézmények maguk is politikai, adminisztratív, pénzügyi és végső soron büntetőjogi nyomásgyakorlás célpontjaivá váltak. Ebben a tekintetben Iványi nemcsak a jogok védelmezője; közvetlen alanya is lett a jogsértéseknek, amelyek éppen az általa védett elvekből erednek. Esetében tehát az Ebru Timtik-díj szellemiségének középpontjában álló két dimenzió ötvöződik: mások igazságtalansággal szembeni védelme és a jogvédő személyes kitettsége az állami megtorlásnak.

Az egyik fő ok, amiért a zsűri úgy döntött, hogy az Ebru Timtik-díjat Iványinak ítéli oda, a szüntelen és mindenkit befogadó kiállása az elnyomottak oldalán. Küzdelme soha nem korlátozódott egyetlen identitásra, egyetlen társadalmi csoportra vagy átmeneti politikai konjunktúrára. Ugyanazt az etikai álláspontot képviselte a roma közösségek egyenlő polgárjogaiért folytatott küzdelmében, az LMBTQ személyek láthatóságért és méltóságért folytatott küzdelmében, a menekültek védelmében az embertelen, kirekesztő politikai lépésekkel szemben, a szegények és hajléktalanok alapvető jogokhoz való hozzáférésében, valamint a szólásszabadság és a demokratikus tér védelmében. Ez a felsorolás arra emlékeztet minket, hogy az emberi jogi képviselet nem lehet szelektív; univerzálisnak kell lennie. Arra is emlékeztet minket, hogy magát a szolidaritást is ugyanezen elvnek kell vezérelnie.

A zsűri azt is figyelembe vette, hogy a rendkívül értékes intézményi és közösségi jelöltek között Iványi Gábor jelölése egy olyan személyre vonatkozott, akire közvetlen bűnügyi nyomás nehezedik. Ez a megkülönböztetés nem csökkentette a többi jelölt fontosságát; éppen ellenkezőleg, a zsűri elismeri az intézmények, a jogi csapatok és a közösségi szerrvezetek nélkülözhetetlen szerepét az igazságszolgáltatásért folytatott küzdelem fenntartásában. Azonban e díj sajátos kontextusában az a tény, hogy Iványi olyan személy, akinek a neve, teste, története és nyilvános jelenléte állami nyomásgyakorlás célpontjává vált, különösen sürgőssé tette jelölését. Díjazása nemcsak a tevékenységeire irányít figyelmet, hanem olyan emberi jogi jogvédőként is láthatóvá teszi, aki személyesen szenvedi el a munkája következményeit.

Ebben a tekintetben Iványi küzdelme mélyen összefonódik Ebru Timtik harcával. Bár más országból származik, és más kulturális és intellektuális hagyományokkal rendelkezik, ugyanazokat az alapelveket képviseli: az emberi méltóság védelmében lép fel az állam büntető, kirekesztő és önkényes hatalmával szemben. Lehet, hogy eltér a küzdelmeik formája, de lényegükben mégis mélyen összekapcsolódnak.

Különös jelentőséggel bírt a zsűri számára ennek a két küzdelemnek az egybecsengése, amelyeket mindketten személyes érdek nélkül és nagy személyes áldozattal vívtak. A zsűrit mélyen megindította, ahogyan ezek a földrajzi, kulturális, hitbeli és háttérbeli különbségek összefonódtak az igazságosságért folytatott közös küzdelemben. Ez a találkozás a Nemzetközi Tisztességes Eljárás Napjának egyik legfontosabb jelentését testesíti meg: annak felismerését, hogy az igazságszolgáltatás iránti igény határokon, nyelveken, jogrendszereken és politikai kontextusokon átível.

Az Iványira évek óta nehezedő nyomás ezért központi jelentőségű. Az ellene indított büntetőeljárás nemcsak egyetlen személy üldözését jelenti. Rávilágít arra is, hogy a társadalmi szolidaritás intézményei, a független vallási közösségek, a szegényekért dolgozó civil szervezetek és a kormányzati politikát kritizáló emberi jogi aktivisták is ki vannak téve a kriminalizálás tágabb veszélyének. Iványi Gábor büntetőeljárását nemzetközileg is láthatóvá téve nemcsak a díj szimbolikus értékét, hanem védelmező és szolidaritáson alapuló funkcióját is erősítjük.

A zsűri külön figyelmet fordított Barkın Timtik­** tanácsadó véleményére is, amelyben hangsúlyozta, hogy bár minden jelölt méltó volt az Ebru Timtik nevét viselő díjra, de az a tény, hogy Iványit az 1980-as évek óta különböző rezsimek „nemkívánatosnak” nyilvánították, valamint az ellene jelenleg folyó büntetőeljárás láthatóvá tételének sürgető szükségessége különleges nyomatékot adott a jelöltségének. Ez a folytonosság azt mutatja, hogy Iványi küzdelme nem magyarázható személyes, átmeneti vagy politikai érdekekkel. Épp ellenkezőleg, a lelkiismereten, az etikán és a jogrenden alapuló következetes elkötelezettségét tükrözi.

A díj Iványi Gábornak ítélése egyúttal erős nemzetközi üzenet is a polgári tér zsugorodása, az igazságszolgáltatási garanciák gyengülése, a független intézményekre nehezedő nyomás és a diszkriminatív politikák terjedése ellen nemcsak Magyarországon, hanem egész Európában, a választási eredményektől függetlenül. Ez az üzenet nemcsak magának Iványinak szól, hanem azoknak is, akik vele dolgoznak: a szegényeknek, a roma közösségeknek, a menekülteknek, a gyermekeknek, a fogyatékkal élőknek, az LMBTQ személyeknek és mindazoknak, akik elkötelezetten részt vesznek a jogaikért folytatott küzdelemben, és azoknak, akiket az Iványi fenntartásában működő intézmények és hálózatok támogatnak. A díj megerősíti, hogy nincsenek egyedül, és hogy a tisztességes eljáráshoz való jog közvetlenül kapcsolódik a társadalom legkiszolgáltatottabb tagjainak életéhez.

Mindezen okok miatt a zsűri arra a következtetésre jutott, hogy Iványi Gábor erőteljes, jelentőségteljes és időszerű módon képviseli a Nemzetközi Tisztességes Eljárás Napja – Ebru Timtik Díj szellemiségét. Élete azt bizonyítja, hogy a tisztességes eljáráshoz való jog elválaszthatatlan a szegénység és a diszkrimináció elleni küzdelemtől, a szólásszabadságtól, a demokráciától, a népek közötti szolidaritástól és az emberi méltóság védelmétől. Az, hogy ő kapta ezt a díjat, jelentős mértékben hozzájárul mind a magyarországi emberi jogokért folytatott küzdelemhez, mind az Ebru Timtik neve által hordozott szolidaritás nemzetközi örökségéhez.

• A 2026-os Ebru Timtik-díj zsűrije:

Somody Bernadette, alkotmányjogász, az ELTE Jogi Karának docense,

Magyarország

Lamine Benghazi, emberi jogi ügyvéd, az Igazság és Jogállamiság program vezetője az az Avocats Sans Frontières (ASF) (Ügyvédek Határok Nélkül) szervezetnél, Tunézia

Latife Akyüz, szociológus és béke akadémikus, Törökország

Kristina Conti, emberi jogi ügyvéd, a Népek Ügyvédeinek Nemzeti Uniója (NUPL- National Union of Peoples’ Lawyers) főtitkára, Fülöp-szigetek

Ögmundur Jónasson, emberi jogi aktivista, volt igazságügyminiszter, Izland

**  Barkın Timtik Ebru Timtik húga, ő maga is vádlott volt a törökországi Progresszív Ügyvédek Szövetségének ügyvédjei elleni perben. Sajnos Barkın 2017 óta börtönbüntetését tölti, több mint 18 évre ítélték. Ebru 7 másik ügyvéddel, köztük Barkınnel kezdett éhségsztrájkot 2019-ben. A másik 6 ügyvéd néhány hónap múlva abbahagyta, de Ebru és egy másik fiatal kollégája, Aytaç Ünsal folytatták. Aytaçt súlyos egészségügyi problémái miatt szabadon engedték 5 nappal Ebru halála után. Néhány hónap múlva azonban újra letartóztatták, és továbbra is börtönben van.