Iványi Gábor elnök levele az egyház és intézményei jelenlegi helyzetéről, a köztartozás költségvetési támogatásból történő levonásának felfüggesztéséről

Megtiszteltetés számunkra, hogy a legszegényebb, leginkább kiszolgáltatottabb embertársaink ügyét szolgálhatjuk. Tesszük ezt több évtizedes tapasztalattal. Abból indulunk ki, hogy a társadalmi összefogás nélkül ez a munka egyre inkább kudarcra volna ítélve. De az is biztos, hogy aki nem hivatásosként vagy önkéntesként vesz részt a feladatban, hanem anyagi helyzetéhez mérten támogatást tud adni, az ugyanolyan megkerülhetetlen szereplője ennek a tevékenységnek, mint bárki közülünk. Ezért szeretettel kérjük és bátorítunk rá mindenkit, hogy erejéhez mérten anyagiakkal, tartós élelmiszerrel, maradék építőanyaggal, s bármi egyébbel támogasson minket, és azt a minimálisan húszezer honfitársunkat, akiket különböző intézményeinken keresztül ellátunk. Már havi ezer forint rendszeres átutalása is jelentős segítség. Mindezt azért említem, mert köztudott, hogy nálunk sokkal támogatottabb helyzetben lévő egyházi és világi szervezetek is panaszkodnak, hogy a hirtelen megnövekedett rezsiköltségek lehetetlen helyzetbe sodorják őket.

Közeledik az államalapítás és az új kenyér ünnepe, melyet az idén több belátással bíró felelős polgármester nem akar néhány percig tartó, nagyon sok anyagi forrást felemésztő tűzijátékkal ünnepelni. Hálás köszönet ezért.

A nagy nemzeti ünnep mellett a tanévkezdés is közeleg, ráadásul olyan körülmények között, melyben a vírus terjedése újra szorongató gondunk. A szomszédban zajló háború nemcsak megtámadott ukrán embertársaink terhe, túl a szolidaritáson, a menekültek ellátásában és a háborús gazdálkodás nehézségei enyhítésében nekünk is van feladatunk. A minden előkészítés nélkül ránk zúduló újabb terhek azzal járnak, hogy havonta az étkeztetési nyersanyagok többletköltsége ötmillió forinttal, áramszámláink tízmillió forinttal, gázkazánok lecserélésnek, telepítésének a költsége kb. tizenötmillió forintot, minimálisan szükséges üzemanyag költségek hárommillió forintot jelentenek. Ez augusztus hónaptól számolva decemberig négyszer tizennyolcmillió forint, azaz közel kilencvenmillió forintot jelent.

Haladnunk kell beruházásainkkal is, ezért mindenkit bátorítunk lakásfelújításból megmaradt bármiféle, építő, festő vagy felszerelésekhez tartozó maradékait bízzák ránk, hogy szociális lakásainkat újítani, oktatási, szociális és egészségügyi intézményeinkben a színvonalat tartani tudjuk.

Szorongat bennünket a hatóság köztartozásaink befizetése dolgában is. Hangsúlyozzuk, hogy mindenkinek meg kell fizetnie az adót, a hatalmon lévőknek azonban nem szabad a közfeladatot ellátóktól elvenni az intézmény fenntartásához jogosan várt forrásokat. Amikor legutóbb a BM oktatási államtitkárságán Maruzsa Zoltánt ez ügyben türelemre kértük, levelében azt írta, hogy az állami költségvetés biztosította összeg az alap, amit „a… tandíj szedésére jogosult intézmény esetében a tandíj és a köznevelési intézmény más saját bevétele egészíthet ki.” Magyarul, szedjünk a mélyszegénységben élő, úgyis nélkülöző és egyébként általunk többféleképpen támogatott családoktól tandíjat, mert az állam amúgy (Maruzsa Zoltán korábban elhíresült megjegyzése szerint) nem megtérülő befektetésnek tekinti az ő iskoláztatásukat.

Visszamenőleg is hálás köszönet mindazoknak, akik adójuk 1%-ával bennünket támogattak. Ennek nyomán az ötödik-hatodik legtámogatottabb egyháznak minősülnénk. A tekervényes egyházzá (vissza)változás következő lépcsőjét, az úgynevezett bejegyzett egyházi státuszt, mellyel kötelezően együtt járnának az intézményeink fenntartásához szükséges kiegészítő támogatások, a Fővárosi Ítélőtáblával szemben az ügyészség megfellebbezte. Azzal érvel, hogy egyházi (újra)bejegyzésünk óta nem telt el még 5 év. A matematika szabályai szerint azonban a 2021-ben tett 40.000 felajánlással a törvényi előírás (5 év átlagában évi 4000 felajánlás) maradéktalanul megvalósult. Az ügy bíróság elé került, végső döntés még nem született.

A packázások sorozatához tartozik az is, hogy felsőoktatási intézményünk, a Wesley János Lelkészképző Főiskola – ugyan már az új, 2022/23-as év megnyitására készülünk –, még nem kapta meg az ez év januárjában esedékes minimális támogatását sem a szakágazati minisztériumtól. Doktori iskolánkért több mint tíz éve küzdünk, mely mindig elvérzik a Magyar Akkreditációs Bizottság (MAB) átlátszó gáncsoskodásain, miközben a Kúria jogerősen kimondta, hogy a MAB nem jogszerűen járt el, és kötelezte az elutasító határozatának megváltoztatására. 

Nincs bennünk zúgolódás, és az sincs ellenünkre, hogy annyi más megtámadott honfitársunkkal és jó munkát végző vallási vagy civil csoporttal együtt a mi egyházunkat és személyünket is folyamatos bántások érik. Ki akarunk tartani mindvégig. De mégis felháborító, hogy még a Magyarországgal szemben megkezdett jogállamisági vizsgálatok idején is a háttérben zavartalanul folyik a zaklatás.

Hadd üzenjük mindenkinek, hogy bármiféle hovatartozására tekintet nélkül számíthat szolidaritásunkra és szolgáltatásainkra.  Mi pedig hálásan köszönünk minden figyelmet, bátorítást, támogatást és szeretetet.

Budapest, 2022. augusztus 18.

Barátsággal, szeretettel:

Iványi Gábor,

a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség (MET) elnöke

Ui: Levelem útjára bocsátásának pillanatában érkezett a Belügyminisztériumból az a levél, amely némiképp válasz megkeresésünkre, mellyel a hatóságok belátására apellálva Pintér Sándor belügyminiszter úrhoz fordultunk. A válasz ide vonatkozó része: „Kérelmét a rendelkezésre álló információk alapján a Minisztérium megvizsgálta. Annak érdekében, hogy a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség által biztosított szociális szolgáltatások, ellátások ne kerüljenek veszélybe, Dr. Pintér Sándor miniszter úr engedélyezte a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség, valamint az általa fenntartott – önálló jogi személyiséggel rendelkező – intézmények köztartozásának a költségvetési támogatásból történő levonásának felfüggesztését 2023. április 30-áig, melyről a Magyar Államkincstár felé 2022. augusztus 4-én nyilatkoztunk.”

Bízunk benne, hogy ez a felelős hozzáállás oktatási és egészségügyi intézményeinket is érinti.