IVÁNYI GÁBOR HÚSVÉTI ÜZENETE

A Pészah és Húsvét előtti hetekben, napokban egyre fokozódott a közéleti feszültség, a megdöbbenés, a csalódás és a fájdalom, ugyanakkor tapinthatóvá, érezhetővé vált a reményteli várakozás és hit a változásban.

Úgy tűnik, végérvényesen megrendült a bizalom azokban, akik bár arra esküdtek fel, hogy megvédik és felemelik állampolgáraikat, elárulták a vállalt szolgálatot. A visszaélések sora már nem csak az emberi jogokért és a demokráciáért hosszú évek óta aggódók számára nyilvánvaló. A magyarok többsége a továbbiakban elfogadhatatlannak tartja, hogy egyesek százezreket tartsanak nyomorban, hogy a kiszolgáltatottságukat négyévente kikényszerített szavazatra váltsák, hogy saját polgáraikat hamis vádakkal üldöztessék pusztán a hatalmuk megtartásáért, hogy az Európai Unió tagjaként egy háborús bűnökkel vádolt hatalom érdekeit szolgálják ki.

A reményt, hogy ez megváltozhat egyre több olyan kiváló ember hozza el, aki – Adyval szólva „…mást akar, mint mi most van, kényes bőrét gyáván nem óvja”. Akit zavar, ha a törvény előtt nem mindenki egyenlő, aki a fiatalok csibészes okosságával a saját csapdájukba csalja az őt fenyegetőket, vagy aki újságírói hivatását mesterfokon űzve a sajtó nyilvánosságán keresztül leplezi le a politikai botrányokat.

Tisztelet a bátraknak, köztük Szabó Bencének, Hrabóczki Dánielnek, Panyi Szabolcsnak, a DE! Akciócsoport, a Kontroll és a Direkt36 alkotóinak, akik történeteikkel, filmjeikkel, oknyomozó cikkeikkel a nyilvánosság elé léptek, hogy szembesítsenek az igazságtalansággal, jogtiprással, méltatlan és vállalhatatlan hatalmi játszmákkal, vállalva minden ezzel járó következményt.

Köszönet valamennyi művésznek, médiamunkásnak, közszereplőnek és hétköznapi embernek, akik közvetítik a történéseket, elmagyarázzák a helyzetet, a híreket azoknak is, akikhez másképp a propagandán kívül nem jutna el objektív információ.

Elismerést érdemel minden állampolgár, aki nem hagyja, hogy a feje felett döntsenek, hanem majd szavazatával áll ki az emberi jogkért, az európai értékekért.

A magam bőrén is megtapasztaltam, hogy az ilyen kiállásnak olykor súlyos ára van, mégis szólnunk és cselekednünk kell. Pészah üzenete, hogy nincs az a zsarnoki hatalom, amely megakadályozhatja szabadságunkat, ha készek vagyunk lépni. Igen, ára van ennek is, mint a húsvét előtti mélységes sötétség vállalásának, azért, hogy megvallhassuk nem a halál az Isten, s mindenek dacára, az élet feltámadásában és új reggelében hiszünk.

Adjon az előttünk álló ünnep egy kis hátralépést a napi küzdelmekből, pár nap befelé- és szeretteink felé fordulást, megerősítést hitünkben, értékrendünkben. Szükség lesz az erőnkre, belső tartásunkra, hogy továbbra is együtt dolgozhassunk egy élhetőbb Magyarországért, hogy „százszor tudjunk bátrak lenni”, és elbírjuk a változás és változtatás feladatait és felelősségét.

Iványi Gábor