Kapcsolat a Gyülekezeteinkhez

<SCRIPT LANGUAGE=”JavaScript”>

<!– innen

 

function initArray() {

  this.length = initArray.arguments.length

  for (var i = 0; i < this.length; i++)

  this[i+1] = initArray.arguments[i]

}

 

/*  Hónap névnapjainak meghatározása */

function havinev(ev,ho,nap) {

if (ho==1)

  { var napok = new initArray(“1″,”2″,”3”,

        “4”,”5″,”6″,”7″,”8″,”9″,

        “10”,”11″,”12″,”13″,”14″,”15″,

        “16”,”17″,”18″,”19″,”20″,

        “21”,”22″,”23″,”24″,”25″,”26″,

        “27”,”28″,”29″,”30″,”31″,””) }

if (ho==2)

  if ((ev!=2000) && (ev!=2004) && ev!=1996)

    { var napok=new initArray(“1″,”2″,”3″,”4”,

        “5”,”6″,”7″,”8″,”9″,”10″,

        “11”,”12″,”13″,”14″,

        “15”,”16″,”17″,”18″,”19″,

        “20”,”21″,”22″,”23″,

        “24”,”25″,”26″, “27”, “28”,””,””)  }

if (ho==3)

  { var napok=new initArray(“1″,”2″,”3″,”4″,”5”,

        “6”,”7″,”8″,”9″,”10″,

        “11”,”12″,”13″,”14″,”15″,

        “16”,”17″,”18″,”19″,”20″,

        “21”,”22″,”23″,”24″,”25″,

        “26”,”27″,”28″,”29″,”30″,”31″,”” ) }

if (ho==4)

  { var napok=new initArray(“1″,”2″,”3″,”4″,”5”,

        “6”,”7″,”8″,”9″,”10″,”11″,”12″,

        “13”,”14″,”15″,”16″,”17″,”18″,”19″,

        “20”,”21″,”22″,”23″,”24″,”25″,”26″,

        ” 27″,”28″,”29″,”30″,”” )}

if (ho==5)

  { var napok=new initArray(“1″,”2″,”3”,

        “4”,”5″,”6″,”7″,”8″,”9″,

        “10”,”11″,”12″,”13″,”14″,”15″,

        “16”,”17″,”18″,”19″,

        “20”,”21″,”22″,”23″,”24″,

        “25”,”26″,”27″,”28″,”29″,

        “30”,”31″,”” )}

if (ho==6)

  { var napok=new initArray(“1″,”2″,”3″,”4″,”5”,

        “6”,”7″,”8″,”9″,”10″,”11″,

        “12”,”13″,”14″,”15″,”16″,”17″,

        “18”,”19″,”20″,”21″,”22″,

        “23”,”24″,”25″,”26″,”27″,”28″,

        “29”,”30″,”” ) }

if (ho==7)

  { var napok=new initArray(“1″,”2″,”3″,”4”,

        “5”,”6″,”7″,”8″,”9″,”10″,

        “11”,”12″,”13″,”14″,”15″,”16″,

        “17”,”18″,”19″,”20″,”21″,

        “22”,”23″,”24″,”25″,”26″,

        “27”,”28″,”29″,”30″,”31″,”” )}  

if (ho==8)

  { var napok=new initArray(“1″,”2″,”3″,”4”,

        “5”,”6″,”7″,”8″,”9″,”10″,

        “11”,”12″,”13″,”14″,”15″,”16″,

        “17”,”18″,”19″,”20″,”21″,

        “22”,”23″,”24″,”25″,”26″,

        “27”,”28″,”29″,”30″,”31″) }

if (ho==9)

  { var napok= new initArray(“1″,”2″,”3″,”4”,

        “5”,”6″,”7″,”8″,”9″,”10″,

        “11”,”12″,”13″,”14″,”15″,”16″,

        “17”,”18″,”19″,”20″,”21,”,”22″,

        “23”,”24″,”25″,”26″,”27″,

        “28”,”29″,”</b> <i> „Isten ugyanis Krisztusban megbékéltette a világot önmagával, úgyhogy nem tulajdonította nekik vétkeiket, és ránk bízta a békéltetés igéjét.” (2Korinthus 5,19) </i> <p> Csupa közös felismerés és tennivaló. A világ (ahogyan a bőrünk, hajunk és szemünk színe) más, sokszínű. De mégis egyek vagyunk abban, hogy mindegyikünk halandó, és valamennyiünknek ki kell békülnünk Istennek, a világgal és önmagunkkal. A békéltetés igéjét szerte vinni ebbe a sokszínű világba felséges isteni megbízatás. (IG)”,”” )}

if (ho==10)

  { var napok= new initArray(“</b> <i> „Visszahozom őket észak földjéről, összegyűjtöm a föld pereméről. Lesz közöttük vak és sánta, terhes és szülő asszony egyaránt: nagy gyülekezetként térnek ide vissza.” (Jeremiás 31,8) </i> <p> Minden történelmi kornak vannak meghatározó nagyhatalmai. Ezek – önmagukat istennek képzelő – egyszemélyi császárai kedvüket lelik a hódításban: embereket, lelkeket, vagyonokat, akár országokat is bekebeleznek. Már éppen elhitték, hogy csakugyan…, amikor Valaki szabadon engedte, sőt hazavitte a foglyaikat. Pedig sok volt köztük a fogyatékos, a várandós, a kisgyerekes, mégis képtelenek voltak megakadályozni… (IG)”,”</b> <i> „Az örvendező szív megszépíti az arcot, a bánatos szív pedig összetöri a lelket.” (Példabeszédek 15,13) </i> <p> Nagy hatalom az emberi szépség. De kevesen tudják, hogy a felejthetetlen igazi kevesek nemcsak a gének vagy a szépítőszerek kedveltjei. A szívükben lakozó isteni öröm árad át az akár a nap- és a szélcserzett arcon, elhomályosodó szemen, a reggelre sem múló barázdák ellenére. Ha olykor elesne is e felejthetetlen lélek a könyörtelen élet bazaltkövein, könnyű és szabad lelke sohasem törik össze. (IG)”,”</b> <i> „Az ÚR ezt mondta: Te szánod ezt a bokrot, amelyért nem fáradtál, és amelyet nem te neveltél, amely egyik éjjel felnőtt, másik éjjelre pedig elpusztult. Én pedig ne szánjam meg Ninivét, a nagy várost…?” (Jónás 4,10–11a) </i> <p> Kicsiségünkben mérhetetlen nagy kísértés gyűlölni a bűnös „nagy várost”. Isten szeretete viszont határtalan. Olyan felfoghatatlan, hogy lényének számunkra legkevésbé felfogható, mégis megragadható teljessége ez a szeretet. Soha nem akar kárhoztatni, engesztelhetetlenül haragudni. A mi jóindulatunk viszont kimerül a nekünk hasznot hajtó babércserje vagy főzőtök szintjén. A liberális „romlott” metropolisz – még ha volnának is benne néhány tízen igazak – hadd vesszen!? (IG)”,”</b> <i> „A hátukat fordítják felém, és nem az arcukat, de majd ha baj éri őket, így szólnak: Kelj föl, segíts rajtunk!” (Jeremiás 2,27b) </i> <p> „Nyugalmi helyzetben” (fegyverszünet idején) hősök vagyunk. Ez a jelenség örök. Ám ha valódi baj köszönt be, segítségért kiáltozunk. A megfoghatatlant, a számunkra ismeretlen és mégis legősibb Ismerőst hívjuk. Hinni akarjuk, hogy segíthet. Megtapasztaljuk, hogy csakis Ő segíthet igazán. (IG)”,”</b> <i> „[Jézusról] tesznek bizonyságot a próféták mind, hogy aki hisz őbenne, az ő neve által bűnbocsá¬natot nyer.” (Apostolok Cselekedetei 10,43) </i> <p> A bűnbocsánatot lehetetlen megvenni, megszolgálni vagy kiérdemelni. Kegyelemből van az. Az apostoli bizonyságtétel szerint egy hivatkozott név nyitja meg az utat. A názáreti Jézus nevében van reménységük minden Isten-kereső pogányoknak és körülmetéletlen szívűeknek. (IG)”,”</b> <i> „Mert kegyelmes és irgalmas [az ÚR], türelme hosszú, szeretete nagy, és visszavonhatja még a veszedelmet!” (Jóel 2,13b) </i> <p> Eluralkodik lelkünkön a Prédikátor bölcsessége: „mindennek rendelt ideje van”. Így a veszedelmeket hozó koroknak is, és nincs ki leállíthatná az elkezdődött borzalmakat. Igen, kevés talán már az okos diplomácia, a békekövetek és a mozgalmak elszánt odaadása. De Istennek, a történelem Urának bármikor lehet döntő hatása az eseményekre. Ezért könyörgünk hozzá nem lankadó buzgósággal, hogy rontsa meg a gyűlölet erejét és adjon valóságos békességet. Ne úgy, ahogy a világ ígéri. (IG)”,

       “</b> <i> „Különféle idegen tanításoktól ne hagyjátok magatokat félrevezetni.” (Zsidók 13,9a) </i> <p> Vannak, akiknek az jelent biztonságot, ha lelkeket uralhatnak. Sok naiv, gyönge ember kerül az uszályukba, akik remélik, hogy így ők is valakikké válhatnak. Az apostoli javaslat nem az, hogy ilyenkor kétségbeesett buzgósággal vagy kegyelmi eszközökkel kezdjünk isteni védelemért fohászkodni. Elég, ha józanok maradunk, és egyszerűen nem hagyjuk magunkat. Miért ne használhatnánk az eszünket!? (IG)”,”</b> <i> „Eléjük tártam rendelkezéseimet, és megismertet¬tem velük törvényeimet, hogy aki teljesíti azokat, életet nyerjen általuk.” (Ezékiel 20,11) </i> <p> Kicsit késő, gondolnánk, hisz a nép immár fogságban. De mégsem a kárhozatban! A megtérés változatlanul időszerű, az Isten akaratának, parancsolatainak való engedelmesség pedig egyértelműen időszerű minden pillanatban. Ne halogassuk hát a szív mélyéről támadó döntést, és legyen már a mai napunk egy új élet hajnala! (IG)”,”</b> <i> „Most azért az URat féljétek, és öt szolgáljátok hűen és feddhetetlenül! Távolítsátok el (…) az isteneket (…), és az URat szolgáljátok!” (Józsué 24,14) </i> <p> Felfoghatatlan, miért voltak olyan népszerűek valaha is a bálványok. Nyilvánvaló, hogy egy ember által gyártott bábunak semmi tényleges hatalma nincs. Ki velük! Még dekorációs célból se gubbasszanak szobád sarkában! Egyedül az Urat, az egyetlen igaz Istent imádd, és csak neki szolgálj! (IG)”,”</b> <i> „Akkor ezt mondta Naamán: Nem készít többé a te szolgád sem égőáldozatot, sem véresáldozatot más istennek, csak az ÚRnak!” (2Királyok 5,17b) </i> <p> A kellemetlen betegség is értelmet nyerhet, ha a belőle való gyógyulás vezet el minket a döntésre: csak az Úrnak áldozunk ezután. Akár egész életünk odaszánásával, hátrányok vállalásával is kiváltság, hogy megismerhettük az Urat. Minden vonatkozásban Ő a gyógyítónk! (IG)”,”</b> <i> „Az ég és a föld elmúlik, de az én beszédeim nem múlnak el.” (Lukács 21,33) </i> <p> Az eget és a földet az isteni akarat kinyilatkoztatása („mondta Isten”) teremtette meg. Ha a forma idővel alkalmatlanná válna is a tartalom hordozására, a Kijelentés, az Ige örök és megsemmisíthetetlen marad. Amit rólunk, jövőnkről és eredetünkről az Úr szólt, az bizalmat ébreszt bennünk. Hiszünk az Igazmondó Istennek és nem a múlandó világ változásai segítenek a tájékozódásunkban. (IG)”,”</b> <i> „Mert nem a magunk igaz tetteiben, hanem a te nagy irgalmadban bízva visszük eléd könyörgé¬seinket.” (Dániel 9,18c) </i> <p> Dániel szeretett népe száműzetésben és szétszóratásban. Az ember ilyenkor gyászolja mindazt, amit a maga idejében nem becsült meg eléggé. Még inkább gyászolja, sajnálja önmagát, úgy érzi „megbűnhődte már e nép a múltat, s jövendőt”. Ez azonban súlyos tévedés, nincsenek olyan „igaz tetteink”, melyekre támaszkodva követelhetnénk Isten kivételes jóindulatát. Egyedül az Ő irgalmassága nyit utat imádságaink számára. Egészen bizonyos, hogy ebben vakon bízhatunk. Meghallgat minket! (IG)”,”</b> <i> „Az Úr… ezt mondta Pálnak: Ne félj, hanem szólj, és ne hallgass: mert én veled vagyok…” (Apostolok Cselekedetei 18,9–10) </i> <p> Ezt a bátorítást már Jeremiás, vagy azt megelőzőleg Mózes is hallhatta. Ma sem vár mást, kevesebbet tőlünk Urunk. A szóláshoz nincs szükségünk semmi külső eszközre, hiszen adott a szánk, torkunk, elménk, szívünk, és sajnos az ügyek is, amelyeket nem hagyhatunk szó nélkül. Ne azt méricskéld, hogy ki van ellened, hanem vedd végre észre, hogy ki az, aki veled van! (IG)”,”</b> <i> „Boldog az, akinek Jákob Istene a segítsége, és Is¬tenében, az ÚRban van a reménysége…” (Zsoltárok 146,5) </i> <p> „Jákob Istene” nemcsak az ősatya Ura, hanem egy egész nép boldog tapasztalata szerinti Mennyei Atyja volt és maradt. Boldogok mindazok, akik így tekinthettek rá eddig is, és Jézus bátorítására Jákob Istenét ugyanezzel a bensőségességgel szólíthatják meg. Ne félj bizalommal közelíteni hozzá. Nyitott az út felé! (IG)”,

        “</b> <i> „Felebarátodat ne sanyargasd és ne rabold meg!” (3Mózes 19,13a) </i> <p> Milyen egyszerű és világos mondat ez! A felebarát egyszerűen a másik ember. Semmiféle hatalmad nincs fölötte. Teljesen mindegy, hogy esetleg más a bőrszíne, vallása, érdeklődése, az sem érdekes, hogy ugyanabban az országban született-e, amelyikben te. Veled egyenlő jogokkal rendelkezik, és Isten haragját vonod magadra, ha jogaiban korlátozod, bántod, megrövidíted, kirekeszted. Nem emberi szó ez, hanem Isten figyelmeztető igéje. Halld meg végre! (IG)”,”</b> <i> „Ítéleted idején is benned reménykedtünk, URam…” (Ézsaiás 26,8) </i> <p> Lehetetlen nem éreznünk egy-egy történelmi pillanatban, vagy akár magánéletünkben, hogy mindaz, ami bennünket ér, Isten jogos büntetése. De úgy vagyunk, mint a fegyelmezés alatt álló gyerek: valahogy ösztönösen érezzük, hogy csak az isteni atyai jóság lehet reménységünk és vigasztalásunk is. (IG)”,”</b> <i> „Mikor gyalázták [Krisztust, ő] nem viszonozta a gyalázást; amikor szenvedett, nem fenyegetőzött, hanem rábízta ezt arra, aki igazságosan ítél.” (1Péter 2,23) </i> <p> Péter megrendülten emlékezik vissza arra az utánozhatatlan magatartásra, ami Mesterét jellemezte a drámai pillanatokban. A nyilvános kivégzésekre tóduló bámész tömeg többek között azt várta, hogy az elítélt, most már minden mindegy alapon gyalázza a királyt, átkozza hóhérait, vagyis olyasmiket mondjon, amiket a szabad földi halandó gondolni is alig mer. Jézus azonban kellően megdöbbentette a korabeli szemtanúkat, Péter pedig még valamit tanult tőle: Krisztus nemcsak némán tűrte a bántást, hanem ebben az állapotában azt is tanította, hogy aki bántalmazást él át, az ritkán tudja az arányos haragot vagy sérelmet megélni, s igazi hívő lélek kell ahhoz, hogy a fizetést, a bosszút mindenki igaz Bírájára hagyjuk! (IG)”,”</b> <i> „Minden gondotokat őreá vessétek, mert neki gondja van rátok.” (1Péter5,7) </i> <p> Péter egy szójátékot használ annak bemutatására, hogy a gond, az élet nehezen viselhető terhe elsősorban nem csapás, hanem tapasztalat arról, hogy az Úr mindig mellénk áll, amikor elviselhetetlennek tűnik az élet terhe. Örülnünk kellene tehát, ha erőnket meghaladó feladattal találjuk szemközt magunkat, hisz alkalmunk nyílik a gyakorlatban átélni azt, hogy a mi ügyünk a legtermészetesebben Urunk ügye is. (IG)”,”</b> <i> „[A fiú] még távol volt, amikor apja meglátta őt, megszánta, elébe futott, nyakába borult, és megcsókolta őt.” (Lukács 15,20) </i> <p> A tékozló fiú történetét mindenki jól ismeri. Egy kétgyerekes apa fiatalabb gyermeke le akarja lökni magáról a korlátozónak tűnő otthoni felügyeletet, és nagykorúságát félreértve apja halála előtt akar élni az örökségével, és tőle független életformát megvalósítani. A fejleményeket jól ismerjük. A fiú monológját is, melyben szánja-bánja, hogy korábban rosszul döntött. Ami ebben a történetben azonban mindig lenyűgöz, az az apa magatartása, aki semmit nem mond a fiának, s ha megszólal, akkor is csak túláradó szeretettel, másoknak mentegeti őt. Nem mond neki semmit, nem kárhoztat, nem értékel, csak cselekszik: elébe fut, nyakába borul, megcsókolja, átöltözteti, gyűrűt ad az ujjára, sarut a lábára, lakomát szervez – ünnepel, s ha kell, menteget. Micsoda hatalom ez? A kibeszélhetetlen szeretet hatalma. (IG)”,”</b> <i> „Ezt mondta (…) az ÚR: Nem átkozom meg többé a földet az ember miatt, bár gonosz az ember szívé¬nek szándéka ifjúságától fogva…” (1Mózes 8,21) </i> <p> Isten dönthet egyedül földi sorsunkról. Ő merített bennünket abból, és Ő döntött úgy, hogy visszatérünk oda. A részei vagyunk ennek az egyedi, magányos gömbnek, itt a teremtett világ végtelen csillagsivatagában. Ha részei vagyunk, hogy nem halljuk meg hívő, megbékélő szívvel, hogy Isten nem átkozza meg többé a Földet, akkor sem, ha tudja, hogy az ember megváltoztathatatlan. Ennek ellenére megváltotta és szereti…(IG)”,”</b> <i>’Krisztusban tehát nincs zsidó, sem görög, nincs szolga, sem szabad, nincs férfi, sem nő, mert ti mindnyájan egyek vagytok Krisztus Jézusban.’ (Galácia 3,28) </i> <p> A galáciaiak, akik egy adott terület (részben a mai Törökország) sajátos népcsoportjaihoz tartoznak, most tanulják, hogy meg kell szabadulniuk minden olyan általános emberi késztetéstől, mely közöttünk, mióta itt vagyunk e világon, mindig viszályt szült. Jézus Krisztus megjelenése fordulatot hozott az egész emberiség körében, és nemcsak személyes üdvkérdéseink tekintetében, hanem alapvető emberi jogaink dolgában is. Itt a kezdet: minden ember szabadnak és egyenlőnek született…(IG)”,”</b> <i> „Az ÚR vezet majd szüntelen; kopár földön is jól tart téged…” (Ézsaiás 58,11) </i> <p> Éden a földgolyónak csupán egy kis üde oázisa volt. Azután elindultunk kelet felé. Ha ki is kellett lépnünk a bizonytalanságba, és arcunk verejtékével is kellett kenyerünket előteremtenünk, az is tapasztalatunkká lett, hogy az Úr a legreménytelenebb helyzetekben is ott volt, és ott lesz a döntő pillanatokban. (IG)”,

        “</b> <i> „Ehetsz jóllakásig, és áldani fogod Istenedet, az URat…” (5Mózes 8,10) </i> <p> Mózes azt ígéri búcsúbeszédeiben az eltartott, noha állandóan a „minőségi éhség” lázongásában botorkáló népének, hogy az Ígéret Földjén mindez véget ér. Nem kell feltétlenül takarékoskodni. Valahogy az étkezéssel rokonítjuk azóta is a megelégedettség érzését, és e téren esnek szegényeink is olykor túlzásba. Szóval van mit ennünk, és az élelmiszerüzletekben megszokottá lett a bőség és választék. Gazdagodott-e imaéletünk az áldásmondás területén is? (IG)”,”</b> <i> „Ne győzzön le téged a rossz, hanem te győzd le a jóval a rosszat.” (Róma 12,21) </i> <p> A felhívás eleje méltánylandó, a mi életünk programja is ez. Nem akarjuk, hogy a rossz diadalmaskodjék felettünk. Hogy mi ez a rossz? Azt mindig az alkalom árulja el. Lehet a rossz a politikai elnyomás, lehet a rossz a kellemetlen családtag vagy szomszéd, lehet a rossz a betegség és a gond. Sokféle rossz van. A mondat második fele az érdekes igazán, amiben Jézus, majd apostolai új hangsúlyokat és módszereket hoztak erre a világra: a rossz lehet, hogy nem haszontalan, és nem átok, legfeljebb kellemetlenség és próba. Hogyan is győzzünk a rossz felett? A válasz egyszerű, mégis, Isten segítsége nélkül szinte teljességgel lehetetlen. A rosszat nem bosszúval vagy bármi fajta másik rosszal, hanem csakis annak ellentétével, a rendíthetetlen jósággal győzhetjük le. Urunk, szeretnénk taktikát változtatni a mai naptól kezdve! (IG)”,”</b> <i> „Szabadíts meg a gonosztól.” (Máté 6,13a) </i> <p> Urunk imádságának utolsó kérése ez, és nyilvánvalóvá teszi, hogy a Gonosz kényszerítő hatalma alól csakis a nála nagyobb „fegyveres” szabadíthat meg, és akkor van védelem alatt az életünk, ha a szabadítás után el is foglalhatja a szívünket. (IG)”,”</b> <i> „Ezek a harci kocsikat, amazok a lovakat emlegetik dicsekedve, mi pedig Istenünknek, az ÚRnak a nevét.” (Zsoltárok 20,8) </i> <p> A fegyverkezési verseny mára teljesen követhetetlenné vált. Ki beszél harci szekérről vagy csatalovakról? Már az egyszerű lánctalpasok is a múltéi. A mai fegyverek egy részében már nem is ülnek emberek, a pusztító eszközök távolról irányíthatóak. Az információszerzés leegyszerűsödése révén egyre inkább bepillanthatunk harci cselekmények közepébe is. Az embereket lenyűgözi a kivédhetetlen, pusztító erő: nyomd meg a gombot, és felejtsd el. Nem hatalom ez, ha pusztító erőszak is. A hatalom az Úré, aki nemcsak öl, hanem eleveníthet is…(IG)”,

        “</b> <i> „Hirdessétek velem az ÚR nagyságát, magasztaljuk együtt az ő nevét!” (Zsoltárok 34,4) </i> <p> A szerző korában is szerepe volt a kommunikációnak. Nem gépeket és képeket használtak, hanem kikiáltó emberek hirdették a vezető nagyságát és igazságát. Zsoltárunk írója azonban más feladatot szánna nekünk. Ne a földi hatalmasokat dicsőítsük szóval, szavazattal, szolgaisággal, szaladgálással, hanem fogjunk össze azért, és annak hatalmát dicsőítsük, akitől csakugyan függ a sorsunk, a történelem alakulása, az egész világ sorsa. Legyen felmagasztalva és dicsőítve örökké! (IG)”,”</b> <i> „Istenünk, az ÚR szabadítja meg Iz¬raelt.” (Jeremiás 3,23b) </i> <p> Jeremiás kora Júdea történelmének utolsó viszonylag szabad időszaka, aztán jön a fogság, s valahol a messze jövőben a részleges hazatérés. Jeremiás azonban azt is látja, hogy népének nemcsak politikai szabadságra, hanem a lélek felszabadulására is szüksége van. Jól tudja azt is, hogy mind az egyik, mind a másik alapvetően az Úrtól függ, Aki kész csodát is tenni, ha nyitottságot talál. (IG)”,”</b> <i> „Tied, URam, az ország, magasztos vagy te, mindenség fejedelme!” (1Krónikák 29,11b) </i> <p> Kié az ország? I. István annak idején szellemesen felkínálta Magyarországot Szűz Máriának, hogy így elérje, ne az erősebb nemzetközi hatalmak gyűrjék maguk alá országát. Magyarország azonban nem Mária országa. Nem a jobboldalé, nem a baloldalé, nem azoké, akik magukat kizárólagos magyaroknak tekintik, sőt az ország nem az emberé. Az ország és a hatalom annak a fejedelemségéhez tartozik, Aki az egész mindenség Ura. Kell-e féltenünk akkor a hazát, a földet, vagy csupán annak formáit kell keresnünk, hogy hogyan hódolhatunk „a mindenség fejedelmének”? (IG)”,”</b> <i> „Mert én, az ÚR vagyok a te gyógyítód.” (2Mózes 15,26b) </i> <p> A Föld veszélyes vidék, most például mindenki a váratlanul felbukkant, ellentmondást nem tűrő vírus befolyásától retteg. Úgy vélem, a honfoglalás idején is voltak vészmadarak, akik azt képzelték, hogy az új haza majd eddig ismeretlen nyavalyák veszélyét teremti meg. Isten teremtette a betegséget is, de Ő a gyógyítónk is. A baj is Őt dicsőíti, hisz „mikor erőtlen vagyok, akkor vagyok erős”, és mindenek ellenére, „nem halok meg, hanem élek, és hirdetem az Úr nagyságát.” (IG)”,”<b>  Reformáció ünnepe </b> <i> „Mert ha én, az ÚR szólok, akkor az az ige, amelyet kimondok, késedelem nélkül valóra is válik.” (Ezékiel 12,25a) </i> <p> Isten szólt, és ezzel elkezdődött a világ általunk is részben ismert története. Isten talán most hallgat. Vagy azért mert már szólt, vagy azért mert a szavára való várakozással akar tanítani bennünket. Vagy bűneink némítják Őt el. Bármiről legyen is szó, Igéje bizonyítja, hogy mindenre van válasza. Miért kellene új kijelentéseket várnunk? A reformáció egyik felismerése talán éppen ez volt: nem új kijelentésre kell várnunk, hanem visszatérhetünk régi igazságokhoz – Isten kimondta a legyen szót, kimondta a megbocsátás igéit, kimondta arról szóló ítéletét, hogy egy napon el kell mennünk innen, és azt is, hogy örök életünk van. Amit mondott, meglesz. (IG)”,”” )}

if (ho==11)

  { var napok=new initArray(“1″,”2″,”3″,”4″,”5″,”6”,

        “7”,”8″,”9″,”10″,”11″,”12″,”13″,

        “14”,”15″,”16″,”17″,”18″,”19″,

        “20”,”21″,”22″,”23″,”24″,”25″,

        “26”,”27″,”28″,”29″,”30″,”” )}

if (ho==12)

  { var napok=new initArray(“1″,”2″,”3″,”4”,

        “5”,”6″,”7″,”8″,”9″,”10″,”11″,”12″,

        “13”,”14″,”15″,”16″,”17″,

        “18”,”19″,”20″,”21″,”22″,”23″,”24″,

        “25KARÁCSONY”,”26KARÁCSONY”,”27″,”28″,

        “29”,”30″,”31″,””) }

   return napok[nap];

/* Hónap neve */

function honev(ho) {

   var month = new initArray(“Január”,”Február”,”Március”,”Április”,”Május”,

   “Június”,”Július”,”Augusztus”,”Szeptember”,”Október”,”November”,”December”);

   return month[ho]

   }

 

/* Nap neve */

function napnev(szam) {

   var napok = new initArray(“Vasárnap”,”Hétfő”,”Kedd”,”Szerda”,”Csütörtök”,

                             “Péntek”,”Szombat”,”Vasárnap”)

   return napok[szam]

   }

 

  var ido = new Date()

  var ev = ido.getYear()

  var ho = ido.getMonth()+1

  var nap = ido.getDate()

  if (ev<1900) ev+=1900;

// eddig–>

</SCRIPT>

<SCRIPT language=”JavaScript”>

<!– innen

  document.writeln(“<font size=2><b><font color=#000000>” + ev + “. ” + honev(ho) + ” ” + nap + “. “

    + napnev(ido.getDay()+1)

    +”</font> <font color=#000000></b>”+havinev(ev,ho,nap)+”</i></b></font><br />”)

  document.writeln(“</font>”)

// eddig–>

</SCRIPT>

Egyházunkról

Egyházunk, a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség (MET), Jézus Krisztus egyetemes anyaszentegyházának egy tagja. Legrégibb örökségünk az Apostolok Cselekedeteiről szóló könyv egyházának története, Isten Igéje. Az elmúlt évszázadokra visszatekintve igen nehéz nyomon követni, hogy melyik ágon folytatódott legtisztábban az egyház élete. Minden kor lelki kérdései, döntései és cselekedetei fontosak számunkra.

Tudjuk, hogy minden időben volt Istennek népe, és minden nemzetben kedvesek voltak előtte azok, akik félték nevét és igazságot cselekedtek. Isten választottai a változó korokban örök emberi, mindig új arculatú, de ősi kísértésekkel küzdöttek; törekedtek arra, hogy a Szentírás rendíthetetlen igazságait alkalmazzák a tovatűnő mában, és a Szentlélek által nyertek erőt arra, hogy gyakorlati életüket Isten akaratához és Megváltó Uruk vonásaihoz igazíthassák. Mi ezekkel a keresztyénekkel azonosítjuk magunkat, bárhogy nevezték is őket az elmúlt évszázadok folyamán. Krisztus eme követői bizonyságát adták annak, hogy meg lehet őrizni a teljes odaszánás lángját a hitetlenség, hitehagyás és a hivatalos egyház romlottsága ellenére is, megmaradva annak keretein belül.

Gyors linkek


Egyházunkról


TOVÁBB

Álláspontunk


TOVÁBB

Adományozás


TOVÁBB


Média


TOVÁBB

Magazinok

Kezdőoldal

Új Magiszter


A Magyarországi Evangéliumi TestvérközösségWesley-pedagógusok és -diákok életmód- és iskolamagazinja.
Kezdőoldal

Élet és Világosság


A Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség havilapja.

Adományozás