2025. Jűlius 2. Szerda „A gazdag ezt mondta: Én lelkem, sok javad van sok évre félretéve, pihenj, egyél, igyál, vigadozzál! Isten azonban azt mondta neki: Bolond, még ez éjjel elkérik tőled a lelkedet, kié lesz akkor mindaz, amit felhalmoztál?” (Lukács 12,19–20) Telitalálat és időszerű is Jézus példázata. Annak, aki gazdagságot halmozhat fel, semmi nem elég. Lehetséges, hogy nemcsak fiai, hanem unokái, dédunokái is élvezhetnék azt az anyagi jólétet, amit ő kapzsi módon megteremtett. Egyéni haszna talán semmi nincs belőle. Mert vannak dolgok, amikre nem elégséges a mérhetetlen anyagi jólét. Ilyen az élet hosszabbítása is. Lehet, hogy a világ leggazdagabb embere holnap reggel nem ébred fel. Vajon mi hasznát veszi akkor annak, amit összeharácsolt? Lehetséges persze, hogy az adakozó ember is váratlanul elmegy, mert halandók vagyunk mind. De ő boldog, amikor az „Úrban hal meg”, mert munkája nem vész el, mennyei kincsei megszámlálhatatlanul halmozódnak.
