November 21. csütörtök
„Új parancsolatot írok nektek: azt, ami igaz őbenne és tibennetek, hogy múlik a sötétség, és már fénylik az igazi világosság.” (1János 2,8)
A kissé nehezen érthető apostoli szöveg előzményében János azt fejtegeti, hogy mit jelent Istent megismerni, mi ennek a jele a külvilág számára. Szerinte az (és miért ne lenne igaza?), hogy az adott személy életében kiábrázolódik az az emberi karakter, amit a testben megjelent Jézus mutatott be valamennyiünk számára. Az Ige megtartása Isten gyakorlatias szeretete. Ez nem új parancsolat, ez régen is így volt. „A régi parancsolat az ige, amelyet hallottatok kezdettől fogva.” Ezután jön a mai mondatunk az igazi világosság föltámadásáról, aminek talán az a lényege, hogy korábban bár tudtuk, mi az igazság, mégsem voltunk képesek akként élni; most viszont – követve a Mester lábnyomát, életét – megindulhatunk a világosság irányába.
