2024. december 21. Szombat „Testem és lelkem ujjongva kiált az élő Istenhez.” (Zsoltárok 84,3b) A világ ilyen és olyan is. Változó, hogy ugyanabban a korban ki mit vesz belőle észre. Van, akinek emlékeiben csak a katasztrofális viharok, a rettenetes telek maradnak meg, míg más nem felejti a virágzó almafákat és a tavasz friss szellőit, a hazaköltöző madarak édes üzenetét sem. Az ember Isten közelében átkerül az Ő oldalára, s előbb megtanulja észrevenni a naponkénti jót, a következő lépcsőben pedig megérti, hogy a csapásnak tűnő történésekben is el van rejtve az öröm, az áldás folytatása, a titokból lett ujjongó megvilágosodás.
