2025. Április 03. Csütörtök „Jézus mondja: De aki abból a vízből iszik, amelyet én adok neki, soha többé meg nem szomjazik, mert örök életre buzgó víz forrásává lesz benne.” (János 4,14) A Samáriából való asszony, aki a társaságot kerülve ment a kútra – hiszen élete közmegvetés tárgya –, megérti, amire Jézus céloz: van a léleknek is egyfajta szomjúsága, amit semmiféle emberi törekvés ki nem elégíthet, s aminek gyötrő körülményeit kizárólag az az Isten csillapíthatja, Aki a sivatagot vizek forrásaivá teheti. Ahol a halott és szikkadt homok fölött a víz megjelenése oázist varázsolhat. Valami ehhez hasonló élettel teli megújulás az, ha életünkbe beengedjük Istennek kegyelmét.
